Kozma László
(1902. 11. 28- 1983. 11. 9.)

 

1902. november 28-án született Miskolcon. 1921-ben a BME-re jelentkezett, de nem vették fel, ezért az Egyesült Izzóban mint villanyszerelo helyezkedett el. Szenvedélyesen érdeklodött minden telefonos áramköri rajz iránt, és elkezdett angolul tanulni, hogy a dokumentumokat eredetiben tanulmányozhassa. Tehetségét az Egyesült izzó vezeto szakemberei azzal ismerték el, hogy ösztöndíjat adtak össze részére. Így 1925-tol a század elso felének egyik legjobb muegyetemének, a brünni német muszaki egyetem hallgatója lett.

1930-tól kezdve az antwerpeni Bell Telphone cég mérnöke volt. Részt vett számos európai ország (Svájc, Belgium, Hollandia, Olaszország, stb.) távválasztási rendszerének a kidolgozásában, valamint a legújabb telefonközpontok, a 7E és az MA kifejlesztésében. A tehetséges mérnök pályája nagyon gyorsan emelkedett, ugyanis 1934 és 1938 között – egyedül vagy társakkal – több mint 25 szabadalmat adott be, a legenda szerint többet, mint a gyár többi mérnöke összesen.

1938 elején a gyár igazgatója megbízta, hogy a gyárban található alkatrészekbol, amiket a telefonközpontokhoz gyártottak, számoló berendezést készítsen. Decimális gépet tervezett, amelynek legfontosabb eleme a 11 ívpontos kapcsológép volt. Megbízói nem hozták Kozma László tudomására, hogy a rá bízott fejlesztés céljának, az igen gyors számolóeszköz kifejlesztésének a közelgo háborúban jut majd dönto szerep.

Az antwerpeni gyár 1938 és 1942 között a számoló berendezésre 10 szabadalmat jelentett be, amelyeken egyedül vagy társakkal Kozma László volt feltüntetve feltalálóként. Az szabadalmak között volt egy táv-számoló rendszer is, amelyen a számológépet illetve az elektromágneses huzalmemóriákat bármilyen távolságról táv-gépírókon és telex-hálózaton keresztül el lehetett érni. A rendszereket Kozma László nem csak megtervezte, hanem meg is építette.

Amikor a németek elfoglalták Belgiumot a gyár vezetése Kozma gépeit hajóra tette, hogy Amerikába menekítse. A hajót állítólag egy német tengeralattjáró elsüllyesztette. A német megszállás alatt – titokban – Kozma a fejlesztést folytatta, de a munkát a gyár igazgatója veszélyesnek minosítette, és ezért 1941-ben leállította.

1942-ben Kozma László visszajött Magyarországra, de csak muszerészként kapott állást az Egyesült Izzóban. A háború minden poklát megjárva, munkaszolgálatot, deportálást, betegséget elszenvedve, 1945 augusztusában került vissza Budapestre.

1945 és '49 között a budapesti Standard Villamossági RT. muszaki igazgatója lett. A távbeszélo hálózat háború utáni rekonstrukciójában vezeto szerepet játszott, és ezt a tevékenységét 1948-ban Kossuth-díj I. fokozatával ismerték el. 1949-tol a Budapesti Muszaki Egyetem tanára, a villamosmérnöki kar egyik alapítója lett.

Az elso koncepciós perek egyikében, a Standard perben Kozma Lászlót eloször halálra, majd pedig súlyos börtönbüntetésre ítélték. Börtönévei alatt is dolgozhatott, tagja volt annak az elítéltekbol álló szakmai elit csoportnak, amely a hivataloasan áltudománynak bélyegzett kibernetika lehetoségeit kutatta, és mint építo iroda fejlesztési terveket, elorejelzéseket is készített.

Szabadulása után rehabilitálták, ismét a BME professzora lett, ahol 1955 és 1957 között megkonstruálta az ország elso programvezérelt jelfogós számítógépét, a MESz-1-et, amely 1958-ban állt üzembe.

1960 és 1963 között a BME villamosmérnöki karának dékánja lett. Az MTA 1961-ben levelezo, 1976-ban pedig rendes tagjává választotta. 1983. november 9-én halt meg Budapesten.