ugrás a lap aljáraJUBILEUM - 20 éves a 80386 - 1. rész
1985, az év amikor az Intel kiadta a 80386-os típusjelzéssel
ellátott processzorát, ez fordulópont volt a számítástechnika történelmében, s
mindennek már 20 éve.
 |
Az összes valaha
kiadott
80386 CPU |
1985, az év amikor az Intel kiadta a 80386-os típusjelzéssel ellátott
processzorát, ez fordulópont volt a számítástechnika történelmében, s mindennek
már 20 éve. Az elsőként kiadott darabok megjelenésükkor 16MHz-en ketyegtek, 1.5
mikronos technológiával készültek (később 1 mikron) és 275000 tranzisztort
tartalmaztak. Ez a processzor a 80286-ossal ellentétben már 32 bites volt, mely hatalmas
áttörést jelentett az x86-os architektúrában (2004-ig 32 bitesek voltak a
processzorok), és amellyel már 4Gb memóriát is meg lehetett címezni (de melyik
alaplap az, amelybe ennyit bele tudtunk/tudunk pakolni?). Valamint tudni kell azt is, hogy
a Pentiumok és az AMD Athlonok még a 386-os architektúrán alapultak. Amikor ’85-ben
piacra dobták a 386-ost, még semmivel sem volt gyorsabb, mint egy 20-25MHz-es 286-os,
azonban az Intel nagyon sok új tulajdonsággal ruházta fel a procit és ez által sokkal
több lehetőség rejtezett benne, mint elődeiben. Itt példaként említeném meg azt,
hogy a processzor 3 módban volt képes működni: - "Real" mód: ezzel a
működési móddal emulálni lehetett a 8086/8088 processzorok architektúráját -
"Protected" mód: a 80286 architektúrájának felelt meg - "Virtual"
mód: ez a mód lehetővé tette a multitaskingot, vagyis a többfeladatos működést
(pipeline) Valamint hatalmas újításnak számított, hogy a 386-os képes volt ezek
között a módok között újraindítás nélkül váltani, amely a 286-osok számára
egyenlő volt a lehetetlennel.
 |
C&T 38600DX-ek |
Mint már említettem, az első 386-osok 16MHz-en jártak, azonban az ilyen PC-k elég
költségesek voltak, nem is igazán azért mert maga a processzor volt drága, hanem a
perifériák. Az új 32 bites design új alaplapok és chipset-ek megalkotását tette
szükségessé. A boltok nagyon nehezen kezdték meg a proci árusítását,
köszönhetően ezt igen magas árának. Az Intelnek tehát lépnie kellett, és kidobták
a 386-os olcsóbb változatát a 386SX-et. Ez végül is egy mezei 386-os volt, azonban az
alaplaphoz kihúzott 32 bites adatbuszt lecserélték 16 bitesre, ezzel lehetővé téve,
hogy lentebb tudják tornászni az árát. A proci 32 bites változata 386DX (Double-word
eXternal) néven élt tovább, míg a 16 bites változat a 386SX (Single-word eXternal)
névvel híresült el. Az Intel ezt a "kegyes csalást" már kétszer is
bevetette a 386-os megjelenése előtt, mégpedig a 8086/8088 procik és 80186/80188
procik esetében. Ezen procik között is szimplán az adatbusz sávszélessége tett
különbséget. Visszatérve az SX/DX jelölésre, az Intel később is alkalmazta ezt, de
akkor már nem az adatbusz szélességét jelezte vele, hanem a co-processzor meglétét.
Ugyanis a 80486SX jelölésű procikban nem volt, míg a 80486DX-ekben volt co-processzor.
Azonban térjünk most vissza a 386-oshoz. Ezekben nem volt (sem az SX-ben, sem a
DX-ben) integrált co-processzor, de meg lehetett mellé vásárolni (hatalmas összegekbe
került), és a legtöbb alaplapon megtalálható volt a foglalata is. A 386-os elég
hosszú ideig fellelhető volt a boltokban, nagyon sok "első vásárló" ezt
vette. Ezen kívül hatalmas pénzek voltak a co-processzor gyártásban is, ugyanis az
FPU-knak elég sokrétű volt a felhasználhatósági területük. Az Intel mellé helyet
szorított magának még jónéhány cég az FPU-k készítésében, úgyis, mint Cyrix,
ULSI, WEITEK, IIT és C&T.
Az Intel a 386-os sebességét egészen a 33MHz-ig feltolta, azonban az AMD ennél
nagyobb, 40MHz-es, változatot dobott a piacra. Említést érdemlő dolog az is, hogy az
Intel és az AMD a 386-os kiadásáig kéz a kézben dolgozott együtt, ám amikor az AMD
piacra dobta a saját fejlesztésű, és nagyságrendekkel olcsóbb, 386-os processzorát
az Intel kissé megorrolt rá, melyet a mai napig nem tudott elfelejteni. Az AMD 386DX-40
nagyon hamar bekerült a köztudatba, és hatalmas népszerűségnek örvendett, többek
között pályázhatna a "legtöbb eladott darab" címre is. Mikor az első
16MHz-es 486-osok felkerültek a boltok polcaira nem nyújtottak nagyobb teljesítményt,
mint a 386DX-40. Miután az Intel 1989-ben bemutatta a 486-ost az AMD 386DX-40-esek
eladása továbbra sem csökkent.
A 386-os a benne rejlő virtual móddal képes volt arra, hogy egynél több
alkalmazást futtasson a PC-n. Ez a multitasking jelentette a születését és az
alapját a Windows (3.0) operációs rendszereknek. Attól függetlenül, hogy a Windows
képes volt rá, hogy elinduljon a 286-osokon, a 386-osokon sokkal hatékonyabban és
gyorsabban futott.
Érdekességként meg kell még említeni, hogy az elsők közöt kiadott procik
tartalmaztak egy hibás 32 bites MUL utasítást ("MUL bug"), amely
megakadályozta, hogy a proci protected módban fusson. Ezek a chipek "only s/w 16
bits" vagy egy darab szigma felirattal ellátva kerültek eladásra. Amelyik CPU
átment a teszteken az dupla szigmás jelzést kapott a tokozásra. Azonban a 16 bites
80386-os CPU-k még mindig gyorsabbak voltak, mint az elődeik, és mivel az alkalmazások
nem igazán használták a protected módot, az Intel nem látta szükségesnek, hogy
említést tegyen erről a hibáról. Ellentétben az első Pentium 60-as procikban
talált "fdiv" buggal, mely processzorokat az Intel kénytelen volt becserélni
továbbfejlesztett verziókra.
A 386-os procik sokféle tokozással készültek, azonban ezek közül a
legelterjedtebbek CPGA és az FQFP voltak. A 386-osokkal legsűrűbben használt
memóriamodulok a 30 pines SIMM RAM-ok voltak. Végezetül még meg kell említeni, hogy a
80386-sok procik Compaq PC-kben mutatkoztak be, nem pedig IBM PC-kben, mint az addig
megjelent össze Intel processzor.
Forrás:
http://www.cpu-info.com
http://cpu-museum.com
C&T 38600DX: http://www.funet.fi
|