ugrás a lap aljára

MIKROMAT
Az egyik legszellemesebb informatikatörténeti honlap, a www.blinkenlights.com
(Blinkenlights Archaelogical Institute) egy hangzatos kérdést intéz olvasóihoz:
Melyik volt a világ első személyi számítógépe?

Az egyik legszellemesebb informatikatörténeti honlap, a www.blinkenlights.com (Blinkenlights Archaelogical Institute) egy hangzatos kérdést intéz olvasóihoz: Melyik volt a világ első személyi számítógépe?

S a válasza legalább annyira meglepő, mint amennyire problematikus: a SIMON, 1950-ből... Kedvtelve nézem a régi masinákat, de akaratlanul is eszembe jut közben: személyi számítógép az Altair előtt már Kelet-Európában, Magyarországon is megjelent!

Kovács Mihály

A mellékelt rajzon és fényképen látható MIKROMAT-ot a szintén a képen látható Kovács Mihály, a budapesti Piarista Gimnázium szerzetes-tanára és tanítványai tervezték és egy szocialista vállalat segítségével mintegy 3000 példányban le is gyártották. A prototípust a legendás kanadai Minivac-601 készülék ötlete alapján (azt részint leegyszerűsítve, részint továbbfejlesztve) Woynárovich Ferenc tanuló készítette.

MIKROMAT

Kovács Mihály (1916-), hazánk első középiskolai számítástechnika-tanára. Emberies tevékenységét nem a számítógépekkel kezdi: 1941-től matematika-fizika szakos tanár, s mint tartalékos tábori lelkész 1945 februárjában önként megy Németországba, hogy gondját viselhesse a nyilasok által erőszakkal nyugatra kényszerített fiataloknak.

Ez a nagyszerű oktató már az ötvenes évek vége óta vezetett Kibernetikai Klubot tanulóinak, elve az volt: ahogy a rádióamatőr mozgalom is megtermékenyítette a rádióipart a húszas-harmincas években, úgy a számítógépes amatőrök ugyanezt fogják tenni a számítógépiparral napjainkban. Korát megelőző ötlet volt ez!

Mellette a csillagászat és a vitorlázás szerelmese, s később is aktív szerepet vállalt a számítástechnika és a fizika népszerűsítésében. Öveges József professzor barátjaként rendszeres munkatársa volt a Professzor hallatlan népszerűségnek örvendő televíziós műsorának. Újabb kibernetikai játékok egész sorát tervezte meg tanítványaival, ezekről könyvet is megjelentetett (Kovács Mihály: Kibernetikai játékok és modellek, Táncsics, 1968 - később Kelet- és Nyugat-Németországban, Svájcban is megjelent).

A nyolcvanas években rendszeresen cikkezett a Mikroszámítógép Magazinban (elsősorban pedagógia-módszertani témákban és például az igencsak késleltetve piacra került Videoton TV Computer ügyében), valamint több alkalommal is részt vett az Ötlet című, KISZ KB által kiadott lap számítástechnikai melléklete, a Bitlet Vallató című rovatában. Ez a rovat mutatta be és értékelte, osztályozta a kor Magyarországon elterjedt házi számítógépeit. Kovács Mihály érdeklődésének homlokterében elsősorban a HT-1080Z állt, az iskolaszámítógép. Élete, sorsa egybeforrt az oktatással, hiszen szerzetesként szó szerint is az iskolában él, tehetségét a tanulókkal való interakciókban tudja kibontakoztatni.

Tevékenységét számos díjjal ismerték el, például elsők között kapta meg a Tarján Rezső-díjat, utóbb pedig a Rácz Tanár Úr életműdíjat.

De térjünk vissza a Mikromatra! A gyártó vállalattal, a Budaörsi Kisipari Szövetkezettel 1966. június 15-én írták alá a szerződést, majd 1967-től 400 forintért árulták, ez ma körülbelül egy discman árának felelne meg.

"A gép doboza fából készült..." Fotó: copyright 2004, by rabba - Képes Gábor gyűjteményéből való

A gép doboza fából készült, ami egy nyomtatott áramköri lapot rejt. A nyomtatott áramkör Magyarországon még szokatlan megoldásnak számított, ezért több vevő "üres"-nek vélte az általa megvásárolt gépet! 4,5 V-os elemmel működött és programozóhuzalokkal volt irányítható, ezeket - egy vaskos felhasználói leírással és egy kontakt-kereső lámpával együtt - hozzáadták a géphez. Legjelentősebb alkatrészként négy jelfogót tartalmaz. "Számítógépes szakkifejezésekkel: a négy váltókapcsoló volt a beadóegység, a négy kettőskapcsoló a memória vagy másképpen tároló, négy jelfogó a műveleti egység, felül négy égő a kijelző vagy kimenő egység. A középütt levő négy égő általában előtét-ellenállásként szolgált." (forrás: Kovács Mihály: Atomfizika, számítástechnika a Piarista Gimnáziumban /1950-1992/, Fizikai Szemle, 1994/01, 35. oldal).


Tehát ez a kis készülék bátran tekinthető egy nulladik generációs, elektromechanikus házi számítógépnek is. Persze valójában - mint a legtöbb Altair előtti gép - igazából csak egy igazi computer modellje volt. Jelentősége az oktatásban és a számítógép lakosság előtti megismertetésében mégis felbecsülhetetlen.
A készülék egy szép, színes kartondobozban látott napvilágot: a borító képen egy fiatal srác látható, amint a Mikromattal játszik, a háttérben pedig egy idősebb, komoly kibernetikus, az Ural-2 nevű, 1962-től gyártott és hazánkban az egyetemi oktatásban használt szovjet elektroncsöves számítógép vezérlőpultja előtt. (Ne felejtsük el, hogy akkoriban az Ural-2-ből csak néhány példány létezett, az egyetemisták nem is láthatták, személyesen nem férhettek hozzá. Gépidőt kellett kérniük, ez azt jelentette, hogy papíron beadták a programjukat vagy az elvégzendő feladatot és azt a "beavatott" munkatársak betáplálták a gépbe, majd az eredményt közölték a diákkal.)
A borító felirata: Gyakorlati út a kibernetikához. A MIKROMAT hivatalos megnevezése: kibernetikai építőkészlet. Egy példányát őrzi az Országos Műszaki Múzeum, néhányat a Piarista Gimnázium, egyet magángyűjtő. Mi lett a többi majd háromezerrel? A többség bizonyára az alkatrészvadászok áldozatául esett, de a fennmaradt példányokat érdemes lenne felkutatni, megőrizni, feléleszteni!

Kapcsolódó oldal:

Retro rovat