ugrás a lap aljára

A világháló 35. születésnapja
Az eredetileg négy egyetemet telefonvonalakon összeköto rendszer
képezte a későbbi Internet alapját, az ARPANET technikai megoldásainak
jó részét mind a mai napig használjuk, ha a világhálóra csatlakozunk.

Tim Berners-Lee és a web, 1994. július 11.

Az eredetileg négy egyetemet telefonvonalakon összekötő rendszer képezte a későbbi Internet alapját, az ARPANET technikai megoldásainak jó részét mind a mai napig használjuk, ha a világhálóra csatlakozunk.

Az Amerikai Védelmi Minisztérium (Advanced Research Project Agency, ARPA) megbízásából az 1960-as évek végén a Bolt, Beranek & Newman nevű cég nyerte meg azt a pályázatot, melyet egy decentralizált, központi szerverek nélkül is üzemképes, az akkori viszonyok között nagysebességűnek számító kommunikáció megvalósítására írtak ki. Miután a kutatók megtervezték a mai útvonal-választók (router) elődjét, 1969 szeptember 2-án hivatalosan is üzembe helyezték az USA négy egyetemét (3 Kaliforniában, 1 Utahban) összekötő ARPANET hálót.

Nem ez volt az egyetlen kísérlet hasonló hálózatok létrehozására, az első ilyen elvek alapján működő kapcsolatokat a nagy-britanniai Országos Fizikai Laboratórium (National Physical Laboratory) állította fel 1968-ban. Az eredeti (katonai) elvárásoknak megfelelően központi gépek nélkül, a hálózat több tagjának egyidejű kiesése esetén is működőképes rendszert kifejezetten atomcsapás utáni kommunikációs célra szánták, ám szerencsére az idő atomcsapás helyett mást hozott. 1971-ben tizenöt csomópont működött az ARPANET-en, 1972-re pedig harminchétre nőtt a csomópontok száma, és a fejlődés egyre gyorsult. Az egyetemek tudósai és kutatói elkezdték polgári célra használni a hálózatot: kezdetben kutatási eredményeket cseréltek, később egyre inkább előtérbe került a magáncélú felhasználás. 1972-ben a felhasználók gyakorlatilag átalakították a katonai hálózatot egy a szövetségi kormány által támogatott, közhasznú, nagy sebességű postává. A szigorúan szabályozott információcsere helyett hírek, személyes üzenetek árasztották el a hálót, s a közös kutatások anyagai mellett szépen megfértek a privát levelezések és online beszélgetések bitjei is.

Mint tudjuk, az ember találékony, a felhasználók elkezdték fejleszteni a meglévő alapokat. Nem kellett sok időnek eltelni, hogy megjelenjenek az első levelezési listák, amelyeknek - mondanom sem kell - általában semmi köze nem volt a kutatásokhoz. Szinte pillanatok alatt az egyik legnagyobb listává nőtte ki magát egy felettébb szakmai témájú "SF-LOVERS" nevü levlista, amelyet a science-fiction iránt rajongók számára hoztak létre maguknak. És a fejlődés nem állt meg...

1983-ban a katonai részt leválasztották az ARPANET-ről, független rendszerként MILNET néven létezik mind a mai napig. A "maradék" immár teljesen polgári célokkal új erőre kapott. 1990-ben a hálózat "szülőapja", az ARPANET szervezeti szinten megszűnt létezni, a rendszer pedig a magába foglalt más hálózatokkal (NSFNET, a National Science Foundation hálózata, NEARNET, stb) világméretűvé nőtte ki magát.


Ezt hívjuk ma internetnek.